A Bakony csodája – Cuha szurdok

Kevés olyan turistaút létezik Magyarországon, és egyébként a világon, ahol nem kell fáradnunk még azon, hogy miután végigértünk az utunkon, fáradtan, újból erőt véve magunkon vissza baktassunk a túránk kiindulópontjához. Szerencsére a Bakonyban található Cuha völgye pont ilyen, hiszen benne húzódik Magyarország legszebb vasútvonala, ami a turistaúttal párhuzamosan haladva fut, amin keresztül könnyen visszajuthatunk a túránk kezdőpontjához.

A vasutat 1896-ban nyitották meg, eredetileg ipari céllal, Győr és Veszprém között, melynek látványos hegyvidéki szakasza alagutakkal, völgyhidakkal tűzdelt. Ez a turistaútnak kifejezetten jót tesz, hisz túránk során rengeteg viadukttal találkozni, amelyek igen színessé teszik, ezt az amúgy is vadregényes tájat.

A Cuha szurdok, Porva-Csesznek vasútállomás és Vinye között húzódik a piros-csik turistaútvonalon. Ez nem a turistaút teljes szakasza, hiszen az egészen Zirc-től indul, ahonnan követhetjük végig a Cuha-patak útját. Cuhai-Bakony-ér Eplényben ered, és a Bakony egyik legjelentősebb patakja, a Duna jobb oldali mellékvize, amely 81 km-t kanyargózva, Gönyűt elhagyva folyik bele a Dunába.

Kezdjük hát túránkat a Zirci Vasútállomásnál, ahol átmegyünk az út túloldalára, egyenesen a focipálya mellett, ami után jobbra fordulva már meg is van a piros jelzésű út . Miután elhagytuk Zircet, az út egy kellemes erdei sétába vált át, ahol szorosan a patak mellett haladunk.

Majd szép lassan belegyalogolunk a sűrű erdőbe is. 

Néha közel kerülünk a vasúthoz is, amely igazán impozáns látványt ad. Itt érdemes vigyázni, hiszen a vonat bármikor jöhet, és nem tudhatjuk, mikor bukik elő valamelyik sziklatömb mögül. 

Út közben többször keresztezzük a patak még nem túl széles útját.

Néhány kisebb viadukton is át kell majd menjünk, ahol a vonatok miatt elengedethetetlen a figyelem.

Szép lassan elérjük a Porva-Csesznek Vasútállomást is, ahová egy pici kitérőt teszünk, hogy gyönyörködjünk emberléptékű mivoltában.

Egy pecsételő helyet is találunk, ahol a térképünkre nyomunk is egyet.

Majd tovább indulunk, ahol egy nagyobb pihenőt találunk, amit a turisták szerencsére ki is használnak. A gyerekek játszanak, a felnőttek pedig bográcsoznak. Ez az igazi magyar idill! Jó ilyet látni.

Innentől kezdődnek az izgalmas részek, hiszen ez az út vezet be a szoros járatába, ahol több mint 10 alkalommal is át kell majd kelnünk az egyre nagyobb Cuha-patakon.

A szoros mélyében már előtűnnek a magas sziklafalak, és a vasút szirtjének robosztus falai és viaduktjai. Gyönyörűek ezek az építmények. Szerencsére a vasút műemlék védelem alatt áll, így ha felújításra kerül a sor, akkor nem rontják el a látványt a korszerű, de annál jelentéktelenebb építményekkel, hanem maradnak a korhű formák látványának a megőrzésében.

Elérkezünk a nagy viadukthoz is, amihez fel tudunk sétálni, ahol a jó kilátás mellett még egy Vasúti műemléket is találunk.

Tovább követve a turistautat egy tanösvénybe is belefutunk, ahol a természet az igazi tanterem, amelyben ilyen díszes táblákkal ismertetik meg velünk a vidéket.

Magunk sem gondoltuk volna, hogy ilyen természeti csodára lelünk itt. Amit nem értünk, hogy eddig miért nem hallottunk, illetve tudtunk róla.

Majd elérkezünk a turistautunk végére, ahol egy táblával jelzik, merre van pl. a Kőpince forrás, vagy Vinye. Az út még egyenesen tovább tart a Kis-Cuha szurdok felé, immáron a piros-kereszt turistaúton, ahol a Cuha-patak és a Hódos-ér is egyesül. De mi Vinye felé indulunk tovább, a Kőpince fogadóba, ahol finom ételekkel koronázhatjuk meg túránk végét, hogy aztán másnap kipihenten induljunk neki az Alsó-Cuha szurdoknak.  

Az étterem a Cuha szurdok végétől csupán csak néhány száz méterre található, ahonnan aztán jóllakottan elsétálunk, a már nem messze lévő vasútállomásra, hogy aztán vonattal visszamenjünk Zircre, túránk kiindulópontjára. A vonaton érdemes figyelni, hiszen mindazon helyek mellett megyünk el, amellett jöttünk is, ami igen szívmelengető látvány.